Ismertető egy 12 éves játékról? Mindössze egy játék után? Mi értelme van ennek? Annyi csak, hogy a Le Havre már megjelenése óta foglalkoztatott, most végre sikerült kipróbálnom, és igyekszem semmi olyant nem mondani, ami egy játék alapján ne lenne megalapozott.

A Le Havre akkor jelent meg, amikor túl voltam a legaktívabb, klubba járós társasjátékos korszakomon, így a híre eljutott hozzám, de sosem volt alkalmam játszani vele. Pedig mindig is érdekelt, két oknál fogva. Egyrészt a remek Agricola után készítette Uwe Rosenberg, másrészt egy kollégám kedvenc játékaként ajánlotta 2009-ben. Azóta Rosenberg legalább féltucatnyi más, de az Agricolához első ránézésre még mindig hasonló, nagy sikert arató játékkal rukkolt elő, a kollégám pedig Prágában elvégzett egy közgazdasági PhD-t. Utóbbi nagyjából el is helyezi, hogy a társasjátékok világában kinek is tetszhet leginkább a Le Havre. A játékkal való viszonyomat azzal zárnám le, hogy ismerve a bonyolultságát és belátva, hogy nem lenne kivel játszanom, nem vettem meg, viszont okostelefon applikációként évekkel ezelőtt letöltöttem, hogy egymagam kipróbáljam. Nos, kiderült, hogy ami egy asztalra kiterítve talán működik, az 7x10 centiméteren (vagy mennyi lehet egy telefon kijelzője?) nem annyira. A játék számos kártyát és egyéb alkatrészt igényel, amelyeket egy telefon kijelzőjén nem lehet áttekinteni. Nemrégiben kaptam viszont egy tabletet, amelyre már ingyen le tudtam tölteni a megvásárolt játékot, és a némileg nagyobb kijelzőn – némi korlátozásokkal – már játszható volt a játék.

Mi a játék lényege? Végtelen sok típusú erőforrást más erőforrásokra cserélni, azokból épületeket venni (vagy másokét használni), amelyekkel hatékonyabban lehet az erőforrásokat átváltani, és mindezek révén a legtöbb pontot szerezni.

Megpróbálom kicsit alaposabban leírni ezt, de anélkül, hogy elvesznék a részletekben. Előrebocsátom, aligha tudom megállni, hogy a leírással ne utaljak a játék meglehetős bonyolultságára. Van tehát körülbelül 7 fajta alap erőforrás (hal, szarvasmarha, gabona, fa, kőszén, vasérc, agyag), amelyeket további anyagokká lehet alakítani (sózott hal, hús, kenyér, magasabb fűtőértékű kőszén (coke), acél, tégla, bőr, kikészített bőr és talán még valamit el is felejtettem). Ami a játékban még egy bonyolító csavar, hogy időnként energia is szükséges az átalakításhoz. Energia azonban önmagában nincsen, hanem a nyersanyagokból nyerhető ki (végülis logikus módon), de azok fűtőértéke eltérő. Ha például a vasérc acéllá történő átalakításához 6 energiára van szükség, azt kinyerhetjük 6 fából vagy 2 kőszénből vagy egyetlen finomított kőszénből. A további bonyolítás érdekében sok átalakításhoz ½ energiára van szükség (felfelé kerekítve). Nem lenne teljes a játék, ha nem lenne benne pénz. Egyrészt ezen vásárolhatunk épületeket (lásd később), de emellett egyes átalakítások „melléktermékeként” pénzt is kapunk, például, ha a szarvasmarhát levágjuk, akkor a hús vagy a bőr mellett jövedelemhez is jutunk. Az „egyszerűség kedvéért” sokszor 1/2 pénzt kapunk (lefelé kerekítve). Nem említettem még az étkeztetést. A nagyobb fordulók végén van erre szükség. Az energiához hasonlóan az étel sem önálló erőforrás, hanem értelemszerűen a hal, a hús és a kenyér használható erre. Természetesen más-más arányban válthatók élelemre. 1 pénzért mindig lehet venni 1 egységnyi élelmet.

Az erőforrások mellett a kikötőről, az épületekről és a hajókról kell még beszélni. A kikötőben lehet az alapvető nyersanyagokhoz jutni. Egyszerűen elvesszük a mólóról az egyik fajta nyersanyagból az összeset, amely elérhető. Az épületek a játék folyamán (annyi más játékhoz hasonlóan) felépíthetőek, és extra szolgáltatásokat nyújtanak. Az építéshez a fent részletezett alapanyagok szükségesek (főleg fa és tégla), de megvásárolhatóak pénzért is, ami azonban kevésbé éri meg. Némi ellenszolgáltatásért mások épületeit is használhatjuk. Ez egyébként a kisképernyős játék fő gyengesége, ugyanis mások épületei alig láthatók. Minden épület egyedi a játékban, több tucatnyi van belőlük és a rajtuk lévő ikonok közepes mértékű segítséget nyújtanak abban, hogy mire is lehet használni őket. Az épületek adják a játék végén a győzelmi pontok zömét is. Végül a hajók egyetlen célja, hogy élelmiszert nyújtsanak. Ha egy hajót megvettél, akkor minden forduló végén annyival kevesebb éhes szájat kell etetned, amennyit a hajó jóllakat.

A játékos köre meglehetősen egyszerű, és ez némileg ellenpontozza a játék gazdasági rendszerének összetettségét. Mindössze egy fő akciót hajthatsz végre, ami vagy nyersanyagok elvétele a mólóról vagy egy épület használata. Ezen felül pénzért épületet venni és eladni mindig lehet, de lényegében sosem éri meg.

Mi a véleményem a játékról? A gazdasági rendszer ésszerű, a nyersanyagok használata és egymásra történő átváltása intuitív módon történik, de mégis túl sok és nyögvenyelős. Sózott halhoz olyan módon hozzájutni, hogy elvesszük előbb a halat a mólóról, néhány fáért megépítjük a füstölőt, abban a halakat némi energiáért sózott, füstölt hallá alakítjuk, és mindezt csak azért egy az egységnyi tápértékű halból dupla tápértékű füstölt halhoz jussunk, olyannyira bonyolult, ami nem okoz számomra játékszerű élményt. Sokkal inkább emlékeztet az egész egy excel táblához, és abban az optimumkereséshez. Természetesen minden társasjátékban az eszünkkel szeretnénk győzelemre jutni, azonban más játékok mintha jobban elrejtenék ezt a vonást a játékos felszín alatt. A különböző alapanyagok eltérő arányú átváltása energiára és tápértékre adja meg a kegyelemdöfést a játéknak. Az étkeztetés egyébként sem annyira intuitív, mint az Agricolában, hiszen nincsenek embereid vagy alkalmazottaid a játékban, hanem csak egy kör végi szám, amelyet el kell érni. Ha már ismerjük a játékot, akkor a szabályok valószínűleg nem tűnnek bonyolultnak, de a körönkénti nagymértékű fejszámolási igény fennmarad, így a játék roppant hosszú lehet. Mesterséges intelligencia ellen játszva persze gyorsabb, de 4-5 fővel rettentő hosszú. Nem véletlen, hogy leginkább 3 főre ajánlják. Még egy gondolat a játékmenetről: az elején nincs semmilyen kapaszkodó, hogy milyen irányban érdemes elindulni. Kezdő játékosoknak ez különösen elbizonytalanító lehet. A játék végén pedig a lehetőségek válnak számosabbá (ahogyan a mások és a saját épületeink száma gyarapszik), de mégis jobban látjuk, hogy mivel lehetne a legtöbb pontot szerezni, és ez irányt ad a gondolkodásnak.

A fentiekből talán kiolvasható, hogy összességében nem tetszett a játék. 6 pontot adok rá. Megértem azt, aki jobban szereti és azt mondja, hogy több játék szükséges a kiismeréséhez, és állítólag nagyon jól kiegyensúlyozott, de sajnos én nem azt várom egy játéktól, hogy 5-10 befektetett óra után kezdje el megmutatni a valós értékeit. Megvan ennek is a helye, de ez számomra a Magic the gathering, és esetleg egyszer a bridzs lesz. Egy társasjátéktól azt várom, hogy azonnal örömet nyújtson. A környezetem is ezt preferálja, hiszen ritkán van alkalmunk játszani, és még kevesebbet ismételni ugyanazt a több órás játékot. Ha tinédzserként ismerkedem meg vele, és nincs ekkora játékkínálat, tehát van időm, de más játék nem elérhető, akkor talán örömmel vetem bele magam a Le Havre mélységeibe, jelenleg azonban nem vonz ez, ráadásul nem látom benne az egyértelmű ígéretet sem, hogy biztosan megérné.